Megfelelni az építőipar növekvő kihívásainak

A társas- és családi házak gombamód szaporodnak Magyarországon, az ember azt gondolná, a hét szűk esztendő után itt a Kánaán. Ám a beszélgetésből kiderül, ahhoz, hogy az építőipar szereplői profitáljanak az építést ösztönző intézkedésekből, bizony, nagyon sok kihívásnak kell még megfelelni. De ha megfelelnek, biztosan építhetnek egymásra. Azzal pedig a vásárlók is jól járnak. (Az interjú a Hírös Gazdaság magazinban jelent meg.)

- Hatalmas építkezési láz vette kezdetét az utóbbi időszakban. Hogy éli meg mindezt az ön cége, hogyan látja az építőipar helyzetét?
- Az építőipar nagyon komoly kihívások előtt áll. Az biztos, hogy ekkora változásra nem készült fel a szakma. Mi még könnyebben utána tudjuk igazítani a dolgainkat, hogy megfeleljünk a vevőknek és a piacnak. De a szakma azon része, ami a kivitelezést fogja át, az anyag biztosításán és a projektek megvalósításán dolgozik, az állandósuló szakemberhiány mellett bizonyos területeken már anyaghiánnyal is küzd. Vannak területek, ahol a beszállítók nem tudnak határidőre szállítani, emiatt a kivitelezésben csúszás van, de a szakemberhiány is hozzájárul ahhoz, csúsznak a határidők. Ráadásul emelkednek az árak a megnövekedett kereslet miatt. A korábbi költségvetésekkel beállított projektek az eredeti számokkal már nem valósítható meg, többletkiadást vagy többletköltséget jelenthet adott esetben.

- Hogyan próbálnak megfelelni a kihívásoknak?
- Mint mondtam, sok mindennel meg kell küzdenie ma a szakmának. Mi felkészültek vagyunk, hogy továbbra is maradéktalanul ki tudjuk szolgálni a vásárlókat, és el tudjuk juttatni az árut a megfelelő helyre. Plusz létszámmal, plusz technikával és eszközökkel várjuk a megrendeléseket. Ha van is csúszás a beszállítók leterheltsége miatt, nem féltem a cégem, mert biztos vagyok benne, hogy utoléri magát. Igazából a gyártókat sem, a kivitelezést se, de ki kell mondani: most gond van. Ha ez hosszútávon így marad, márpedig váratóan így marad, akkor fel kell készülni. A hét szűk esztendő után egy erős 4-5 esztendő várható, de ahhoz, hogy ennek a pozitív változásnak élvezzük az előnyét, fel kell készülni a piac minden szereplőjének. 


- Mennyire vagyunk a sűrűjében?
- Ezt nagyon nehéz megmondani. Ahogy egy bornak is van zenitje, a szakmánknak is eljön a legizgalmasabb, legtartalmasabb időszaka. Hogy ez mikor jön el, meddig áramlik ekkora pénz, és meddig lesz ekkora igény a lakásépítésre, az kiszámíthatatlan, ma még nem látjuk. A válaszok a felmerülő problémákra most alakulnak ki. Sok mindennel kell foglalkozni, még azzal is, hogy a szomszédos országokból hozzunk be termékeket, ha meg akarunk felelni azoknak a kihívásoknak, melyek elé a megnövekedett igények állítottak. Ami biztos: ma még mindenki a felkészülés időszakában van. 

- Kik a vásárlók?
- A magán vevők mellett döntően azok a cégek, akik korábban is családi-, illetve társasház programokban vettek részt. Az ő igényük nőtt meg többszörösére, a szakkivitelezés irányából. Nagyon sok befektetéscélú társaházépítés valósul meg, nagyon erős a hosszútávú befektetői szándék. Ez pedig jót tesz a szakmának. 

- A sok megoldandó feladat közül egy, talán a legjelentősebb, a bérnövekedés kérdése. A Hufbau-Akker hogy oldotta meg ezt?
- A legfontosabb kihívás a munkaerő megtartása a következő pár évben. Mi már korábban is fontosnak tartottuk, hogy a jó munkaerőt megbecsüljük, értékeljük. Az elmúlt pár évben több béremelést is végrehajtottunk, és én büszke vagyok azokra a fizetésekre, amit ma biztosítani tudunk a 140 dolgozónknak. Persze ettől függetlenül továbbra is kihívás a munkaerő megtartása. A jó szakembert észreveszi a versenytárs, a piac. Azt szeretném, ha a számításait hosszú távon mindenki nálunk találná meg.

- Úgy tűnik, ön már megtalálta a számításait, hiszen lassan három évtizede annak, hogy megalapította a céget.
- Magam betöltöttem a második 30 évemet, most kezdtem meg a harmadikat. Az első volt a tanulás, a tapasztalatszerzés időszaka, a második a termékenységé. Ekkor születtek a gyermekeim, a cég, rengeteg kapcsolat. És ebben az időszakban érte el a cég azt a szintet, ahol most tart.

- Van terve a következő harminc évre?
- Az első tízre biztosan. Az első öt évben szeretném elvégezni a tervezett fejlesztéseket. Kecskeméten bővítjük a telephelyünket, mely során korszerűbb helyre költözünk a telephelyen belül, de ugyanez igaz Soltvadkerten is. És továbbra sem mondtunk le az esetleges további fejlesztésekről (telepnyitás, áruházépítés) a következő öt évben. A második öt év terve az elengedés időszaka, amikor szeretném a céget befejezni, és készen átadni a következő generációnak. Remélem, hogy az új menedzsmentben minél többen lesznek benne a tulajdonosok gyermekei közül. 

- A generációváltás mennyit lendíthet?
- Saját példámon még nem tudom, de az biztos, hogy az a vezetési stílus, az a piaci magatartás, amit mi képviselünk jó alapokon nyugszik, komoly értéket képvisel, de a jövőben meg kell újulni, ami tovább generálja az egészet, amitől még jobb lesz. Segítséget kérni a fiataloktól? Átadni nekik a stafétát? Ezek nagyon nagy kérdések. Az biztos, ha az évtizedek alatt kialakult beidegződések diktálnak, ha csak egyféleképpen gondolkodunk, azt a cég előbb-utóbb észreveszi, és megáll. Ha képesek vagyunk megújulni, megváltoztatni a motivációs rendszert vagy a termékválasztékot, az eredményeket hozhat. De az is lehet, hogy ehhez magad helyett mást kell odatenni vezetőnek. Nekem szerencsém van, mert én nyitott vezető vagyok. A nyitottság pedig gazdagít, többé és jobbá tesz, míg a zártság, az ego megöl. Könnyen lehet, hogy lemaradsz és rossz döntéseket hozol, ha ragaszkodsz a saját kis világodhoz. De ha elfogadod az új ötleteket, észreveszed, hogy abban mi a jó neked, az segít abban, hogy tovább tudj lépni.

Forrás: Hírös Gazdaság Magazin